Négy héttel ezelőtt kaptunk egy új tusolót a házba, amit most bérlünk. 

Én az egyszerű dolgokat szeretem. Alapelvem, hogy nem kell túlbonyolítani sem az életet, sem a tusolást. Nekem tökéletesen elég lett volna egy kicsempézett aljzat és egy tusolófej, amiből folyik a víz. 

De nem olyan érkezett, hanem egy igazi „masina”, tele gombokkal, programokkal…na mondjuk ki: kütyü. Nem a mi választásunk volt, hanem a tulajdonosé.

Kijöttek a szerelők, felépítették a wellness részleget, de az elektronikát rosszul kötötték be. 

Ha a rádió helyett mondjuk a fény kapcsolódott volna be, nem zavart volna, mert ezeket a gombokat úgysem használom. Azonban itt minden gombot összekevertek 🙂  A kézi tusolófej-szimbólum az esőztető zuhanyt indította be, a hátmasszázs funkció helyett a kézi tusolófej lépett működésbe… Minden máshol volt elérhető. 

Rájöttem, hogy nem akarok sem vizet pocsékolni, sem órákig a tusolóban állni: elég lesz nekem csak a tusoló funkció és egyszerűen nem állítgatom a tekerő gombot. Eddig nem volt ilyen kütyüm a fürdőben, most sincs rá igényem. 

De a meleg és a hideg vizet is összecserélték. A meleget a hidegre  kötötték – és fordítva. Ezt persze úgy vettem észre, hogy azt gondoltam, tusolok egyet és felavatom a kabint. 

Ugye te is ismered azt a mondást, hogy a puding próbája az evés? ☺

Nos, hiába húztam a csapot jobbra, a hideg víz jele felé, a tusolófejből egyre forróbb és forróbb víz ömlött rám. 

A kellemes zuhanyzás helyett úgy leforráztam magamat, hogy visítva ugrottam ki a tusolóból. 

Miután gepárd gyorsasággal elhagytam a “veszedelmes kabint”, hamar rájöttem, mi a probléma, és elég hamar megszoktam, hogy „ne azt tekerd, amit akarsz, hanem épp az ellenkezőjét…”

Az elején kicsit elfáradt az agyam, mert tényleg koncentrálnom kellett arra, hogy mit is teszek. De aztán észrevettem, hogy automatikussá vált a kézmozdulat, és a helytelen, de mégis helyes irányba lendítettem a kart.

Tegnap este, négy hét után, végre újra megérkeztek a szerelők, és kijavították a hibákat. 

És ezzel el is érkeztünk a sztori csúcspontjához: ma, holott tudtam, hogy már kijavították a rendszert (sőt, inkább úgy mondom, hogy visszaállították a normális rendszert), mégis automatikusan ahhoz az oldalhoz nyúltam, amit megszoktam. Így a jéghideg víz ömlött rám. 

Ettől felébredtem és rájöttem egy nagyon fontos dologra: ez a tusoló rendszer olyan, mint a tudatalattink. Ami bele van programozva, azt fogja „legyártani”. 

A történet elején hiába is próbáltam volna makacsul nyomkodni a „helyes” gombokat, akkor sem kaptam volna jó eredményt, mert a szerkezet el volt programozva!

Azután megszoktam a helytelen gombok használatát, mert „rá voltam kényszerítve”, hogy átálljak, ha nem akarom minden reggel leforrázni magam. 

A szokás nagy úr, igaz? Hát most igazi hétköznapi esetben vettem észre, milyen igaz is ez a gondolat. 

Az én tudatalattim négy hét alatt automatikussá tette a folyamatot, hogy ne kelljen gondolkodnom, és helytelen irányba, de számomra helyes végkimenetellel tudjam elvégezni, amit rendszeresen teszek. És most újra kell szoktatnom, mert már átvette az irányítást a tudatos énem felett.

Szerinted miért nem olyan könnyű új szokásokat, más cselekvést elkezdeni, akár rendszeresíteni? Hát épp a beszoktatott, automatizált tusolórendszer – vagyis a tudatalatti – miatt. 

Persze a tudatalatti szuper dolog, hiszen nem kell reggelente percekig azon gondolkodnom, melyik kezemmel, milyen izommal, milyen magasra emeljem a tusolófejet, melyik irányba fordítsam, hanem mindez teljesen magától, a tudatalatti vezérlésével történik. 

Így van ez minden olyan cselekvéssel, amit rendszeresen végzünk. Teljesen banális, hétköznapi, apró dolgokra gondolok. Kinyitni a szemünket, megfésülködni, vécére menni, fogat mosni… Ezek mind-mind olyan folyamatok, amelyeken nem gondolkodunk, rágódunk, egyszerűen megtesszük. 

Kérdem én, ha egy ilyen aprócska, banális mozdulat ilyen nagy hatással van az életemre, akkor milyen hatása lehet azoknak a szokásoknak, rendszeresen hallott, kiejtett, megtett, átélt, vagy csak gondolt mintáknak, amelyeket akár születésünk óta magunkban hordozunk?

És ez minden életterületre igaz. A kapcsolatainkra, a vállalkozásunkra, az egészségünkre, az önszeretetünkre, a hivatásunkra, az életfeladatunkra, és igen, a bőség tudatunkra is.

Általában nem figyelünk arra, van-e ilyen „rosszul beépített” folyamat a saját gondolkodásmódunkban, mint ennek a tusolórendszernek a rossz programozása. 

Nem kérdőjelezzük meg, hogy azt akarom-e gondolni a gazdagokról, hogy csalók, rosszak és csakis lopással érik el a céljaikat. 

Vagy akár ősi, kollektív mintázatok is dolgozhatnak bennünk. Gyerekként elfogadtuk azt, amit elénk tártak, amit (be)meséltek nekünk a szüleink, nagyszüleink, tanáraink, az óvó nénik, a szomszédaink, barátaink, a társaságunk, a társadalom… De a könyvek, filmek, újságok lenyomata is bennünk él. 

A pénzzel kapcsolatban nem a saját életedet éled, hanem egy történetet, amit elmeséltek neked. 

Mit szólsz ahhoz, ha azt hallod, hogy egy olyan történetet élsz meg, amelyet már kiskorodban is meséltek neked?

Ezért nem segítenek a megerősítések. Százszor is elmondhatod: „Mágnesként vonzom a pénzt. Az ügyfelek könnyen és rendszeresen jönnek hozzám. Milliomos vagyok.” Ha ez nem mélyen gyökerezik benned, nem segít. 

Beszélhetnél a falhoz is, annyira hatékony.

Egy történetet élünk, de nem az életünket. 

A generációk pedig átveszik a hiedelmeket, és magukkal viszik a következő generációk számára. 

Hacsak…

Na, és itt jön a gyönyörű gondolat: 

Úgy, ahogy ez belénk ivódott, ahogy beleszoktunk, ugyanúgy „ki is szoktathatjuk magunkat” ezekből a meggyőződésekből. ☺

Itt az idő, ránézni, hogyan gondolkodsz a bőségről, a gazdagságról, a gazdagokról. Vagy bármely más területről, amelyikben még nem vagy kiteljesedett. De a példa miatt maradjunk a pénzügyeknél. 

A pénz-téma nagyon sok helyen, emberben, családban, kapcsolatokban kiveri a biztosítékot. 

Ha ez így van, akkor ezzel foglalkozni kell. Vagyis inkább szabad. Van, aki inkább élete végéig használja a forró vizet, mint hogy állítson a hőmérséklet szabályozón. 

Ha szeretnél a pénzügyi mintáidon dolgozni, rálátni, hogy melyik az a gondolatod, amelyik még automatikusan működik és fejti ki a hatását a lehetőségeidre és a valóságodra, akkor gyere el a workshopomra! 

Együtt feltárjuk a pénz-blokkokat, hogy szabad életet élhess. 

A visszatartó családi minták helyett új történetet írunk. A TE SAJÁT történetedet. 

Mert addig, amíg csak a gyerekkorban nekünk mesélt történetet éljük, addig a múltat ismételgetjük. 

Addig egy szerepet játszunk. 

Ne feledjük: a környezet formál minket! Ezért nem mindegy, hol élünk, kivel, hogyan.

Az, hogy milyen értékeket akarsz a magadévá tenni, felnőttként a te döntésed!

Tudom, kellemetlen kimondani, hogy „a szüleim tévedtek”. 

A családunk, a törzsünk egy ősi félelmet vált ki belőlünk. Félelmet a veszteségtől, a kitagadástól. Attól, hogy ki fognak rúgni, ha nem úgy működünk, ahogy azt a törzs tanította nekünk. 

Sokszor éppen ezért kerüljük a pénzzel kapcsolatos energiák megkérdőjelezését: nem akarjuk, hogy kirúgjanak a családból.  

Én szeretem a szüleimet, de nem veszem át az összes pénzzel kapcsolatos mintájukat, mert mást akarok megélni, mint ők.  De hozzájuk tartozom, még akkor is, ha gazdag vagyok. Ez egy felszabadító és csodálatos gondolat! 

És még valami!

Szükségünk van az igazságra, hogy megértsük, hol is tartunk most!!!

Derítsd ki MOST, mi áll az utadban, hogy szabad életet élj! Ismerd meg a saját pénzügyi személyiséged!

Töltsd ki a tesztet:

https://tothmateadrienn.hu/pszt/

Ha még ennél is mélyebbre mennél, akkor jelentkezz a workshopra:

https://tothmateadrienn.hu/pszw/

Örömmel várlak a hiedelmeiddel együtt! ☺ Közösen feldolgozzuk, ami benned rejtőzik  és a végén elkezdesz egy egészen új pénz-történetet írni. 

Legyen szép napod!

Adrienn